A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

ŐS-KÉP, JEL-KÉP

ŐS-KÉP, JEL-KÉP

Az írás jelentősége az emberiség fejlődésében

 

 

 

A kezdet

 

Izgalmas kérdés a szakemberek számára, hogy hol, hogyan, mikor és miből alakulhatott ki az emberiség írása?

A magyarok elődeinek írásműveltsége a meghatározhatatlan ősidőkig nyúlik vissza, „a rovásírás kialakulása évszázezernyi messzeség homályába vész.” – írja Dr. Zakar András, „Az írás bölcsőjénél” c. művében.

 

De hasonlóan vélekedik Magyar Adorján is, mert a következőket állítja:

„A magyarság ott keletkezett ahol ma él, ahonnan őstörzse soha sehová el nem távozott, de ahonnan hosszú tízezredévek alatt egyes részei ki is költöztek lakatlan tájakra, avagy olyanokra, amelyeknek gyér és teljesen műveletlen lakossága volt csak, amely tájakon megtelepedve új településeket alapítottak…” „… Az ősmagyarság Európa legrégibb és műveltségalapító ősnépe…, összes közelebbi rokonnépeink is ezen ősmagyarságból származtak. Árpád honfoglalói szintén egy innen ősidőkben kivándorlott és ide visszatért törzseink voltak.” „… Az igazi magyarság sohasem volt nomád, hanem földművelő. A magyarság ázsiai és nomád eredetéről szóló tanítások csakis külső és belső ellenségeink által kitaláltak és kárunkra elterjesztettek, amelyek célja önérzetünk aláásása, tekintélyünk rontása és létjogosultságunk elvitatása. Kiemelem azt is, hogy amidőn ősvallásunkról is beszélek, nem ennek 800-1000 év előtti, már elhanyatlott alakját értem, hanem azt, amely a föntemlített magas szellemi műveltségünk idején, 20-30.000 évnél is régibb időkben élt.” (Magyar Adorján 1887-1978)

                                   

 

 

 

 

Magyar Adorján eredeti ábécéje saját kézírásával

 

 

Az írás és a hozzá tartozó műveltség létrehozói bolygónkon a Kárpát-medence őslakói, a magyarok elődei voltak. A székely rovásírás eredete a kőkor mélyére, az ősvallás jelképeire vezethető vissza.

Eddig megtalált legrégebbi emlékei a Pilisben, a Bajóti Jankovich-barlang pálcavégén talált jelek, amelyek a barlang 15-20.000 éves bolygatatlan rétegéből származnak. A szakirodalomban a Jankovich barlang leleteinek korát 41.000 és 15.000 év (a szeletai és a korai magdaléni kor) közé helyezik. Pálcavégünk kora tehát e két időpont között helyezkedik el. A lelet jelentőségét az adja, hogy ez legrégibb Kárpát-medencei írásos emlékünk, amelyen a ma is használt, jelenleg székely-magyarnak nevezett rovásírás betűi, sőt talán egy szó is felismerhető. A Tatárlakai korong jelei 7500-8200 évesek. Ezen írásnak további 6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő ásatásain az erdélyi Tordos közelében.

                   

   

 

 

Bajóti Jankovich-barlang, Pilis – pálcavég             Tatárlakai korong és táblák jelei

 

A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén, köveken, templomok falain, csont-, fa-, ezüst-, aranytárgyakon, könyvekben, bizonyítva a magyarság Kárpát-medencei eredetét. A rovásírás ma is használatos hazánk területén és egyre népszerűbb, tehát a 15-20.000 éves jelrendszer ma is tökéletesen használható annál is inkább, mert a magyar nyelv hangjait csak ezzel lehet tökéletesen lejegyezni.

 

A rovásírás az ókori, szkíta műveltségű, az ősvallást bíró világ – és azon belül is a Kárpát-medence egyedüli írásformája volt, és ebből alakult ki a görög, majd a latin betűrendszer. Amikor az üldöztetések hatására, az anyajogú népek szétszóródtak a világ különféle helyeire, vitték magukkal nyelvüket, írásukat, melyek az új földrajzi környezetben természetesen módosultak. Így érthető, hogy minden nyelv alapja a valaha egy ősnyelv volt. A rovásírás és a magyar nyelv régebbi a Bibliánál. A Bibliában leírt történelem szereplőinek, helyszíneinek megnevezéseiben megtalálhatóak a magyar nyelv ős-szótövei. Ezeket a nyelvi azonosságokat vette észre már 200 évvel ezelőtt Horvát István (1784-1846).

 

Több más európai és ázsiai jelrendszer mutat hasonlóságot az ősi magyar rovásírással. A rovásírás a szkíta-hun-avar-magyar folytonosság bizonyítéka is, mert tárgyain, eszközein megtalálható, így a fejlődés levezethető. „A rovásírás tehát birtoklevelünk a Kárpát-medencére, Kárpát-medencei ősiségünk bizonyítéka.”mondja Friedrich Klára.

 

A Tudás, mint Örökség

 

A hagyaték, ami már nehezen fellelhető, még nehezebben kutatható, de máig élő és ható. A hagyaték, ami letéteményese a Tudás rögzítésének, tárolásának, érintetlenül történő továbbadásának, az ősök élő üzeneteként. A Tudás, amelyet már részletesen, vagy részletesebben kell leírni, mint a dicső múltban, mert már nem elegendő a Tudat hanyatló korában a szójelek világmindenséget jelelő, mindenki számára EGYségesen értelmezhető és az égi erőket a földön megnyilvánító ábrázolata. Minél egyszerűbb a JEL, annál magasabb szintű a Tudat és a Tudás. Minél bonyolultabb az írás, terjengősebb a beszéd, annál alacsonyabb szintű a Tudat, és hiányos a Tudás. A hiányt ballasztos, semmitmondó fogalmi habosítással tupírozzák, elfedve a lényeget, hamisítva a képeket. „Sok beszédnek sok az alja”, már őseink is megmondták. Minél körülményesebb a beszéd, annál inkább megtéveszthető és összezavarható az elme. Az ősi képek, jelek mindenki számára egyazon értelmezést, egyazon üzenetet hordoztak. Nem lehetett félreérteni, félreértelmezni és félremagyarázni. Ősi jelek, ősi tartalmak, ősi Isteni, teremtői, és termő igazságok.

A múlt EGY-SZER-Ű, tiszta ős-képei eltűntek, vagy „gondos kezek”eltüntették. A kései utódok tartva az ősök intését kutatták, őrizték, féltették a kincset, majd lassan elővették, a sérült adatokat, jeleket pedig megpróbálták beleilleszteni az ősi rendszerbe és közkinccsé tenni.

 

Intergalaktikus üzenetforrások

 

A rovásírás és rúnaírás jelei, melyeket kőbe véstek, fába róttak, intergalaktikus üzenetforrások is egyben. Csodás bizonyítékai ennek Erdélyben a Gutin-fennsíkon talált és az Izsáki László Gábor által megfejtett Szíriuszi eredetű aranylemezek, valamint az Equadorban Móricz János által felfedezett, Tayos (=Táltos) barlang rendszerében megtalált aranykincsek, melyek bizonyíthatóan, földönkívüli civilizációknak a Földi emberiség számára átadott segítő és tanító eszközei. A Kárpát-medencei, erdélyi lemezek az európai, ázsiai kontinensen élő beavatottaknak, a mágusoknak, az equadoriak, az amerikai kontinensen élő beavatott törzseknek (kogik, szufik, inkák, hopik, ajmarák, stb.) adtak át titkos tudást, kozmikus ismereteket. Ezek az eszközök, a világmindenség egyetemes tudását, az akkori emberi fejlődés szintjéhez igazítva segítették átadni az Aranykor emberének.

Ezek a kozmikus és földi kincsek, kristálykoponyák, tekercsek, kultikus és áldozati edények, csillagászati és kísérleti laboratóriumi eszközök, tárgyak, stb. mindenütt elrejtve az avatatlanok elől, az Élet Templomában tárolódtak. (Pl. Gizah, Ordosz, Bábel, Mari, Tombouotou/Timbuktu, Mato Grosso, Tiahuanaco, Quito, Uxmal, Pilis, Győr, stb.) A Tudat zuhanása, „álomba merülése” idejére, a Nagy Napév hanyatló időszakában pedig őrzők felügyelete alatt, titkos kódokkal elzárva, mélyen a föld alá rejtették, míg „eljön az idő a pecsétek feltörésére”.

 

Az idő pedig akkor jön el, amikor újra olvasni tudjuk a JELEKET…