A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Megszólíttattál...

Valaki megszólított fentről, és magad sem tudod mit és miért keresel. Érzed és nap mint nap látod a változást magadban, az emberekben, a döntéseidben. A MIÉRT-ek idejét éljük és szinte semmire sem tudjuk biztosan a választ. Pedig az alapvető kérdéseket szükséges feltenned először, hogy MAGADHOZ TÉRJ:
Miért születtem a Földre? Mi a célom? Honnan ered az ÉLET, AZ EMBER ÉS A TELJES VILÁGMINDENSÉG? Miért vagyok magyar?

Ha ezzel tisztában vagy, már jó úton haladsz és a nagytól közeledsz a kicsi felé, míg meg nem érkezel haza, Önmagadhoz. Ha ismered a saját emberi küldetésedet, földi feladatodat, fizikai és szellemi mûködésedet, már csak egy lépés hogy jól érezd magad, gyógyulj, gyógyíts és ezáltal másoknak is adj belőle, amíg egy láncreakcióvá válik az egész és a magyarok betöltik a kozmikus küldetés minden szintjét. Ehhez sok lemondás kell, alázat és türelem. Az ego és a vágy, hogy valaki légy már nem fontos. Amíg önmagad tükörképében tetszelegsz, nem vagy a saját utadon, csupán körbejárod és messziről ízlelgeted. Az igaz magyar nem akar valaki lenni, nem akar másoknak megfelelni, nem akar több lenni, csak őszinte, igazságóhajtó, Istent és embert szerető Magyar Lélek.

A Pilis mindenre megadja a választ, ha a megfelelő időben vagy a megfelelő helyen. Létezik egy harmadik pont, amely a tér-idő kapcsolódás feltétele: a Lelked rangja.

Sok lesz a kísértés a letérésre, az elméd küzdelme önmagaddal, a fizikai és lelki fájdalom, az eddigi emberi kapcsolatok átértékelődése, a Hited megmérettetése, a felelősségtudat és a kitartás. A Küzdelem. De ettől leszel egyedi, győztes Lélek.

A döntés a Te kezedben van, felejts el minden jövőképet, amely hátráltat vagy hamis.

A nemzetnek szüksége van Rád, a Szent Korona „Felségeinek” erőrendszere alatt. Szellem- és Lélekgyógyító
Aranyasszony csoport 2009.
Pilis

 

    „Szép múlt vagyok, hitet adó
     Jelen vagyok, szétáradó
     Jövő vagyok, lélekszőttes
     Magyar vagyok,
     Örök győztes”

           Szőke István Atilla

 

 

 

 

Előhang

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette,
hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta
és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült,
mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek
és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze,
hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak
és azt mondták: varázsló.
És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint
az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből,
hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

                                                Wass Albert

 


A HIT aranyfénye
Fotó: Vódli Zoltán   Remete Szent Pál csoport


Megvilágosodás
Fotó: Vódli Zoltán   Remete Szent Pál csoport

 

Oldalak