A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Szeptember 15.

A kultusz eredetét a kutatásnak még nem sikerült teljesen tisztázni. Valószínű, hogy kibontakozását a keresztesháborúk Szentföld-élményében kell keresni.

 

A Szűzanya fájdalmának kultusza az evangéliumban gyökerezik, amikor az agg Simeon (eredetileg Simon) szavaira emlékezik:

- „S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok.” (Lukács 2,35).

- Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2,13).

- Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48).

- Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19,25).

De ez Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása.

A másik háromról:

- a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról,

- a keresztről való levételéről,

- halott Fiának ölében való megpihenéséről, és a temetésen való részvételéről, csak az ősi hagyomány tud.

 

 

Ómagyar Mária-siralom (részlet)

Mai értelmezés szerint

 

Ó én édes uracskám,

Egyetlen egy fiacskám!

Síró anyát tekintsed,

Bújából kinyujtsad [kihúzzad]!

Szemem könnytől árad,

És keblem bútól fárad.

Te véred hullása

Én keblem alélása.

Világ világa,

Virágnak virága!

Keservesen kínzatol,

Vasszegekkel veretel.

Ó nekem, én fiam,

Édes, mint a méz! [Édesb méznél?]

Szegényül [szégyenül?] szépséged,

Véred ürül [patakzik] vízként.

Siralmam, fohászkodásom --

[ezekkel] Terjed [mutatkozik] kívül

Én keblemnek belső búja,

Mi soha nem hűl [enyhül].

Végy halál engemet,

Egyetlenem éljen,

Maradjon uracskám,

Kit világ féljen!