A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Szeptember 14.

A régi katolikus naptár három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6.-át, május 3.-át és szeptember 14.-ét. E három ünnepnap szinte pontosan harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6.-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első a III. században.

A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázadban alapozódott meg. Ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14.-én, mert a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg. Csak a VII. század fordulóján helyezte át a megtalálás ünnepet Nagy Szent Gergely pápa május 3.-ára. Amikor az egyház „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választás a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14.-re.

A magyarság hitében a kereszt életfa, mely Jézus keresztről való feltámadását hirdeti. Ezért van, hogy az Árpád-kori mellkereszteken Jézus nem megfeszítve, hanem áldó, pártus kéztartással van ábrázolva!(A katolikusok manapság mindig a kereszten függő Jézust ábrázolják, a protestánsok pedig csak a csupasz keresztet. A fentiek alapján egyik sem helyes.)

Őseink - az Árpád korban pl. - úgy ábrázolták Jézust a kereszten - áldó kéztartással – mint „megdicsőült” Krisztust. Vagyis nem a kereszthalált, hanem a feltámadást jelenítették meg.