A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Június 27.

Szent László királyunk születése napja.

I. Béla király kisebbik fia, aki a bátyja, I. Géza rövid uralkodása (3 év) után lett a magyarok „lovagkirálya”. Róla szól a legtöbb mondánk, ő volt a régiségben a legnépszerűbb magyar szent: magyar népünk „táltos királya”.

Legismertebb legendája a cserhalmi (kerlési) csata, ahol üldözőbe vett egy leányrabló kun vitézt, majd azt párviadalban megölte. Ezt a jelenetet több templomunkban freskó is ábrázolja. Ez azonban még 1068-ban volt, ekkor még Salamon volt a király.

 

Szent László 1092-ben összehívta a szabolcsi zsinatot, melyen – többek között - az alábbi törvényeket hozta:

- Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2. – megünneplése kötelező!

- a zsidók és nem zsidók közötti házasság megtiltassék!

Ő csatolta Horvátországot Magyarországhoz társországként!

Ő avatta szentté István királyt, Imre herceget, és Gellért püspököt 1083-ban. A pápa így ír Szent Lászlónak Szent István szentté avatásakor: „Úgy cselekedjetek, ahogy a Szentlélek tanít benneteket…”, vagyis teljesen mindegy, hogy megerősíti-e avagy nem, úgyis a magyar király a feljebbvaló, és így saját hatáskörben dönthet, pápai jóváhagyás nélkül.

 

Őt magát 1192-ben avatták szentté, mikor az egyház sok éves vonakodásának égi fényjelenség adott „nyomatékot”. (Bővebben: „Az EGYség üzenete” I. – Gyógyító könyv)