A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Február 6.

Szent Dorottya

A négy hatalmas szűz egyike. A Virgines Capitales, (latin: Quattuor Virgines Capitales) a négy fő szűz: Szent Dorottya, Szent Margit (antiochiai), Szent Borbála, Szent Katalin vértanú szüzek, akik az elsők között áldozták életüket Krisztusért, ezért a lelki erősség példájaként mintegy vezetői (fejei) lettek a későbbi vértanúknak. Általában a Boldogságos Szűz körül ábrázolták őket főként szárnyasoltárokon. 

A IV. század elején élt Szkítiában, Kappadókia tartományában (ahol Szent György), Cézárea városában. A Diocletianus-féle keresztény-üldözésben az elsők között nyerte el a vértanúságot. Dorottya a feljegyzések szerint 303. körül halt meg (ugyanakkor, amikor Szent György). Legendáját a „Legenda Aurea” nyomán a „Cornides-kódex” (1514) örökítette meg, mely szerint szépsége, okossága, alázatossága és szűzi tisztasága közismert volt.

Dorottya halálát az okozta, hogy elutasította a helyi uralkodó közeledését, arra hivatkozott, hogy ő Krisztus jegyese.„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, a lelket azonban nem tudják megölni.” (Mt 10,28)

Egyik elítélője gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen néki azokból a rózsákból, almákból. Lefejezése után csoda történt: egy égi gyermekküldönc jelent meg a bíró előtt egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral.

A csodára emlékezve február 6-án régen virágot és almát szenteltek a templomokban. A tizennégy segítő szentekhez tartozik.

A régiségben asszonyi dologtiltó nap volt.

Dorottya-nap időjárási regulája közismert:

„Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.”

Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő. Minden jel a hosszú, unalmas tél után a tavaszvárást sejteti.