December 25.

Karácsony éjjelén az Ég és a Föld köldöke egyetlen középponttá válik. A hites ember ilyenkor kívül kerül a téridőn,„villanásnyi"időre Istenben él. A régiségben két alkalma volt a megbocsátásnak: karácsony és húsvét ünnepe. Karácsony napon a régi ember, ha elszakadtan élt a szülői háztól, ha haraggal szakadt el, akkor is hazament a szülőket köszönteni („megénekelni').

Azon a napon a gyermek - Isten karéjba ölelt mindenkit, s a terített családi asztalnál, melynek közepén a Lucakor csíráztatott búzabokorban méhviaszgyertya égett, Ő kért bocsánatot a haragot keltőben, s Ő bocsátott meg a megbántottban. Ez volt a karácsonyi ajándék - karácsony ajándéka; meg az éjféli mise után terített karácsonyi asztalon, melyre számos vidéken mindenből került „mutatóba", ami a réteken (az „életen") termett - a születő új fény,az éppen akkor és ott született Krisztus áldása.

Csak magyarul karácsony, mert ekkor röptették őseink először a fiatal kerecsensólymokat, ez volt a „kerecsen napja ”. Ebből lett a karácsony.

Amúgy helyes, mert a kerecsensólyom volt a régiségben a Szent Szellem megszemélyesítője, nem a galamb! S mint a levegő ura, nemes harcosa, ő hozza először repülve a Fényt,-

Krisztust - a legsötétebb napokban.

Egy dunántúli betlehemező dal így szól:

„Te kis madárkák, szálljatok ide:

Itt fekszik Jézus jászolba téve,

Fülemile, stiglicke,

Szép kanári, csízecske

Szóljatok ékesen.

Kik vannak e háznak drága lakosi,

Kik Betlehembe jött pásztori,

Itt született Isten fia,

Egy kis gyermekecske,

Angyaloktul származott

Egy szép kisdedecske.

Annyi gyöngyök, annyi könnyek

Érte hullanak,

A mennyei drága vizek lelkünkre folynak.”

Áldott, kegyelemmel teljes, békés, boldog Magyar

Karácsonyt kívánok, minden otthonba és családba:

Katalin

Álom havában, a Fény Krisztusának születésekor