Jelenlegi hely
December 25.
Karácsony éjjelén az Ég és a Föld köldöke egyetlen középponttá válik. A hites ember ilyenkor kívül kerül a téridőn,„villanásnyi"időre Istenben él. A régiségben két alkalma volt a megbocsátásnak: karácsony és húsvét ünnepe. Karácsony napon a régi ember, ha elszakadtan élt a szülői háztól, ha haraggal szakadt el, akkor is hazament a szülőket köszönteni („megénekelni').
Azon a napon a gyermek - Isten karéjba ölelt mindenkit, s a terített családi asztalnál, melynek közepén a Lucakor csíráztatott búzabokorban méhviaszgyertya égett, Ő kért bocsánatot a haragot keltőben, s Ő bocsátott meg a megbántottban. Ez volt a karácsonyi ajándék - karácsony ajándéka; meg az éjféli mise után terített karácsonyi asztalon, melyre számos vidéken mindenből került „mutatóba", ami a réteken (az „életen") termett - a születő új fény,az éppen akkor és ott született Krisztus áldása.
Csak magyarul karácsony, mert ekkor röptették őseink először a fiatal kerecsensólymokat, ez volt a „kerecsen napja ”. Ebből lett a karácsony.
Amúgy helyes, mert a kerecsensólyom volt a régiségben a Szent Szellem megszemélyesítője, nem a galamb! S mint a levegő ura, nemes harcosa, ő hozza először repülve a Fényt,-
Krisztust - a legsötétebb napokban.
Egy dunántúli betlehemező dal így szól:
„Te kis madárkák, szálljatok ide:
Itt fekszik Jézus jászolba téve,
Fülemile, stiglicke,
Szép kanári, csízecske
Szóljatok ékesen.
Kik vannak e háznak drága lakosi,
Kik Betlehembe jött pásztori,
Itt született Isten fia,
Egy kis gyermekecske,
Angyaloktul származott
Egy szép kisdedecske.
Annyi gyöngyök, annyi könnyek
Érte hullanak,
A mennyei drága vizek lelkünkre folynak.”
Áldott, kegyelemmel teljes, békés, boldog Magyar
Karácsonyt kívánok, minden otthonba és családba:
Katalin
Álom havában, a Fény Krisztusának születésekor