A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

December 13.

Most Luca nap, de a régiségben az Atyaisten napja is volt. A Gergely-naptár előtt e nap volt

a legrövidebb, és mivel ekkor van a csúcson a Nyilas csillagkép, ezért kötötték eleink e napot az Atyához.

A január 1. pedig az Istenanya napja - a mai napig is (nézzétek meg a katolikus naptárban.)

Az év kezdet e régen Márton napja, az advent kezdete volt. No, ha megfelezzük az Atyaisten napja - dec.13. - és az Anyaisten napja - jan.1. - közötti 18 napos időszakot, megkapjuk dec.

22.-ét. Ez volt a fiúisten, Jézus születésének napja, vagyis karácsony. Tehát Luca, vagyis az

Atya vezeti be a fiút, a „Világ Világosságát ”. S majd január 1.-én az Anya, Mária zárja – mint a keresztfa alatt!

„Megjöttem én jó este,

Luca köszöntésére.

Luca fekszik ágyában

Az őrző angyalával.

Gyere, Luca menjünk el,

Mennyországot nyerjük el.

Ha mi aztat elnyerjük,

Boldog lesz az életünk!”

(gyermekköszöntő Bálint Sándor gyűjtéséből)

De ettől az időtől indul néphagyományunkban a Szent család szálláskeresése is:

„Szállást keres a szent család,

de senki sincs, ki helyet ád,

nincsen, aki befogadja

ki égnek s földnek az ura.

Az idő is későre jár,

a madár is fészkére száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába

Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,

fogadjátok e kisdedet!

Házatokba boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

Ne sírj tovább Szűz Mária

ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

kis Jézuskát befogadjuk.”

(Kántáló – Katanics Mária gyűjtése

Olaszfáról)