A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

A böjt kezdetének elnevezései

Népi regula:
„Böjti szelek vizet árasztanak,
Jeget olvasztanak.”

Nálunk a kedd és péntek egész évben böjti napnak számított (még a kommunizmus idejében is élt e szokás a menzákon: a péntek volt a tészta-nap!). Róma azonban szombaton böjtölt. Ez a szokás, a böjt péntekenkénti megtartása a korai kereszténység, a III. század előtti kereszténység idején volt szokás, mely szokástól később mind Róma, mind Bizánc eltért, illetve soha nem is tette magáévá. Szent István rendelkezéseiben azonban még mindig eszerint rendelte el a böjt megtartását. A magyarság tehát olyan dolgokra emlékezik böjti szokásaival, melyek III. század előttiek, és melyet Róma és Bizánc rég elfelejtett!!

Galeotto Marzio, dicső emlékezetű Mátyás királyunk egyik olasz származású udvari krónikása (a másik Bonfini volt) a következőket írja a magyarországi böjt jellegzetességeiről: „A magyarokra böjt van szabva Venus napján, - a napokat ugyanis régóta a bolygókról nevezik el -, mert a nap első órájában az a bolygó az uralkodó, amelyről a napot elnevezik. Egyházi szokás szerint pedig hatodik ünnepnapnak  (sexta feria) nevezik a pénteket, pedig az ünnep után hatodik napnak kellene nevezni, mert vasárnaptól, az ünnepként megült naptól számítva a hatodik. ... Ezen a napon oly szigorú böjtöt tartanak, mert nemcsak húst, hanem sajtot, tejet és tojást sem esznek.”