A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Augusztus 29.

Keresztelő Szent János „nyakavágása”

 

 

 

Keresztelő Szent János vértanúságának, orvul történő meggyilkolásának, - népies nevén „nyakavágása” – a napja, augusztus 29. Közel kétezer esztendeje ez a nap különleges gyásznapja a magyar nemzetnek. Ezen a napon, azóta különleges lebontó kozmikus hatások alatt, mintegy sajátos „kómában” vagyunk. Egyszerűen fogalmazva, szerencsétlen nap a magyarság üdvtörténetében, mert ezen a napon különösen szerencsétlen események történnek.

Néhány példa:

1521. - Nándorfehérvár eleste (ezen török hadjáratban következik be majd Mohács).

1526. - A mohácsi csata. Ezen a napon volt a vesztes (?) csata, amit „mohácsi vész”-ként tanultunk az iskolában. De nem véletlenül volt a csata e napon: tudta a török, hogy a magyar e napon - Keresztelő János vértanúságának napján - nem tud úgy harcolni, helyesebben nehezebben harcol - a „Jánossághoz” való kötődésünk miatt! De valóban vesztettünk? Bár az iskolában így tanítják, az óriási áldozatok ellenére mégis mi győztünk!

Mert ha mi vesztettünk volna, mi a válasz az alábbi kérdésekre:

- A „győztes” török seregnek miért volt több halottja, mint a sokkal kevesebb létszámú magyarnak? Mert sokkal több volt! Bizonyítják ezt a törökös dűlőnevek Villány környékén, valamint a leírások, melyek szerint a török lovassága gyakorlatilag megsemmisült!!

- Miért ment haza a török a csata után? Mert felmentek Budára, körülnéztek, majd haza mentek.

- Ha Mohácsnál mi vesztettünk, akkor miért tartott a töröknek még 15 évig, míg elfoglalta Budát? Hiszen nem volt magyar sereg! Vagy mégis?

- Miért nem avatkozott be Szapolyai? Már megérkezett, pár kilométerre volt csak a csata helyszínétől!

- Miért tartott a töröknek 26 évig (!), hogy e győztes csata után elmenjen Egerig, hogy ott veszítsen? (Ha Mohácson megsemmisült a magyar haderő, mi hátráltatta a törököt 26 évig, és miért mentek haza? Szabad lett volna az út Bécsig! – hiszen oda igyekeztek! Vagy mégsem?)

A győzelem ellenére emlékezzünk a mohácsi hősökre, vértanúkra, és figyeljünk az árulókra….