A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Augusztus 20.

Szent István király

 

 

1938. aug. 18. – Horthy Miklós Kormányzó Ünnepi Országgyűlést tart Székesfehérváron államalapító királyunk Szent István halálának 900. évfordulóján. Az Országgyűlés ezen a napon, a Székesfehérváron meghozott törvénnyel (1938. évi XXIV. törvény) emelte állami ünnep rangjára Szent István ünnepét.

 

1083-ban Szent László király e napon oltárra emelte - azaz szentté avatta István királyt, Szent Imrével és Gellért püspökkel egyetemben.

Sok hazugságot mondanak a néphitben, népünk nagyemlékezetében máig a legnagyobb szentként és oltalmazóként élő és ható Nimród-i úton járó és Atilla-i hagyományainkhoz visszanyúló királyunkról, elferdítik, meghamisítják korát, egész tevékenységét: kereszténység felvétele, táltosok, a pontifex magorumok (máguspapok) kiirtása, rovásemlékeink megsemmisítése, stb.

A honvisszaszerző magyarság szkíta keresztény hitére bizonyítékot szolgáltat több külhoni írásos forrás is. Az egyik az igen gyakran idézett forrás a X. században élt Luitprand cremonai püspöktől, aki a merseburgi csata lefolyásáról (933.) is részletes leírást készített. Az idézet így hangzik: „Gens Hungarorum videlicet christiana”, azaz: „A magyarok népe nyilvánvalóan keresztény.”

Egy „frissen” kereszténnyé lett nemzet épphogy megkeresztelt királyát hogy nevezheti a pápa „a kereszténység legnagyobb védelmezőjének”!? Mert így nevezte Szent Istvánt! Ez a cím egy régóta keresztény uralkodót illet, aki tisztában van a kereszténység csínjával-bínjával. Vagyis Szent István ilyen volt, már apja is ilyen volt, sőt minden felmenője ilyen volt, - genetikailag keresztény. Emlékezzünk ünnepeinkre, amit tőlünk vett át Róma (pl. a Szentháromság ünnepe), és amelyeket át sem vett (több Boldogasszony ünnepünk) Akkor ki térít itt kit kereszténységre? Szent István nem kérte a koronát a pápától, - amit Astrik apát el is hoz - hanem visszakövetelte! Mert a legendában szereplő „flagitare” ige nem kérést jelent, hanem „visszakövetelést”! Nagy különbség! Vissza! (Tehát korábban már itt volt, a mienk volt, a magyar királyé! Vagyis nem Szent István az első király, és nem neki, és nem később készítették a Szent Koronát!)

Szent Istvánnak 48 csatája volt. Mindegyik győztes csata volt. Mert mögötte állt Isten után a népe! Egy uralkodót, aki szembe megy a népével - Szent István keresztény térítése az volt, ha ő volt a „térítő” - nem tisztel úgy az ország még ezer év múltán is, hogy az utána következő királyoknak a koronázáskor be kell öltöznie Szent István ruhájába. Mert be kellett! Fel kellett venni a köpenyét, harisnyáját, saruját. Vagyis „Istvánná” kellett válnia! (Ezen ruhák mindig benne voltak a ládában a Szent Korona mellett, és akkor rongálódtak meg végérvényesen, amikor 1849-ben Szemere Bertalan elrejtette azt Orsovánál az ártéri füzesben, ahol az áradás tragikus károkat okozott az aranyszállal átszőtt textíliákban. Amikor 1853-ban csodával határos módon minden előkerült, felnyitva a ládát derült ki a hatalmas kár.)

 

Vizsgáljuk meg a katolikus kifejezést: a katolikus elnevezés azon kívül, hogy egyetemeset, általánosat és egészet jelent, egy olyan személy megjelölésére szolgált, aki föl van hatalmazva minden, vallásával összefüggő cselekmény véghezvitelére és minden rendelkezés meghozatalára, tehát ez a személy a vallás terén is teljes szuverenitást és minden idegen hatalmi központtól való függetlenséget élvez.

E két cím birtokában (az apostolkirályság és a katholikosz) a mindenkori magyar királynak vétójoga volt pápaválasztás esetén! Ezen összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a ma római katolikus egyházként ismert felekezetet a Turul-ház fennállásának idején még nem katolikus, hanem csupán római egyházként emlegették!

 

 

 

Tehát a Szent Koronával megkoronázott magyar királynak pápaválasztáskor vétójoga volt! Lássunk két idézetet:

„A Habsburg vétójognak magyar vonatkozása is van. Az 1879. évi konklávén, amikor XIII. Leó választására került sor, a vétójog meghatalmazottja Simor János bíboros, esztergomi hercegprímás volt.” - Nocsak!

„A vétójoggal utoljára is Ferenc József élt. XIII Leó pápa halála után (1903) utódának a legnagyobb eséllyel államtitkára, Mariano Rampolla del Tindaro bíboros számított. Csakhogy a jelölt hosszú vatikáni hivatalvezetése kifejezetten a francia érdekeknek kedvezett, és a központi hatalmakat, a katolikus Ausztriával egyetemben, állandóan hátrányban részesítette. Az akkori krakkói püspök, egyben bíboros Jan Puzyna herceg (1842-1911) meggyőzte Ferenc Józsefet a Rampolla elleni vétó szükségességéről, és a titkot a császár rá is bízta, imigyen: A pápaválasztás harmadik napján a krakkói érsek, Puzyna bíboros hangosan felolvasta a választó testület előtt I. Ferenc József magyar király latin nyelvű levelét, amelyben „jure et privilegio antiquo” régi jogára és kiváltságára(!) hivatkozva, megvétózta Rumpolla jelölését. Bár a kardinálisok közül sokan tiltakoztak a durva beavatkozás ellen, Rampollának végül mégis vissza kellett lépnie, és egy Sarto nevű bíboros lett a pápa,  X. Pius néven.”

Értjük: régi jog és kiváltság!! (Ezért is kellett a Habsburgoknak a magyar királyi trón!) Ezekből következik, hogy a magyar apostoli szent király a pápa fölött állt!! Hiszen pl. csak a magyar király nevezhetett ki püspököt pápai beleegyezés nélkül, hívhatott össze zsinatot, stb. A német-római császár e kinevezési jogért háborút folytatott: ez volt az „invesztitúra harc”!

Szent Istvánnak egyebek között az volt a legnagyobb érdeme, hogy a zsidókereszténységre kényszerített avaroknak az avar kor vége felé a Kárpát-medencén kívülre került (Passau, Salzburg, Regensburg) vallási központját visszaemelte Magyarországba, a pilisi királyi központ egyik szakrális városába, Iszter-Gam-ba (Esztergomba), ahol egészen Mohácsig a vallás belső szellemiségét és hagyományvilágát tekintve egy Bizánctól és Rómától független magyar kereszténységnek dobogott a szíve. (Ezt a hatalmas diplomáciai manővert már apja Géza fejedelem készítette elő!) Másik nagy érdeme, hogy a különböző törzsi önzések mentén politizáló kiskirályok hatalmát letörve egy az akkori nyugaton még nem ismert és példátlan erejű, központi kormányzású, egynyelvű, ősi magyar hagyományok alapján (és nem nagy károly-i mintára!), megyerendszerbe szervezett, egységes és erős országot hozott létre, melynek katonai ereje a legnagyobb volt kora Európájában.

A Szent Istvánt követő idők magyarországi vallási viszonyait az idegen befolyás alatt álló hatalomhoz hű, hivatalos vallástörténeti irányzat mindenáron zsidókeresztény köntösbe igyekszik bújtatni. Eligazodásunkban, segítségünkre szolgál a nagy felkészültséggel és elfogulatlan hittel tevékenykedő Fehér Mátyás Jenő (1913-1978), domonkosrendi szerzetes kutatómunkája a „Kassai kódex", melyet a XIII. századi magyarországi inkvizíciós mágusperek témájában gyűjtött és írt meg. Az általa fölfedezett középkori írásos anyagot évszázadokon keresztül Syngrapha Dominicana néven emlegették, mely az inkvizíciós peranyagokon kívül sok egyéb  mást is tartalmaz.Fehér Mátyás Jenő perdöntő bizonyítékokkal szolgál, hogy a sokat emlegetett szentistváni fordulat  korántsem hozott olyan radikális változásokat a népi szokás terén, mint ahogyan azt évszázadok óta felülről sulykolják a tudnivágyók fejébe!!! Idézzük csak fel, mit is mondott v Molnár V József is: „ Tessék csak Máté evangéliumát elolvasni! A táltosi gyógyításnak szinte minden módszere Máténál és Lukácsnál megtalálható.” Ezen kívül katartikus bizonyító felismeréseket köszönhetünk Prof Dr. Püspöki Nagy Péter történésznek is, aki a Szent Istvánt terhelő levéltári hamisítások vonatkozásában végzett felbecsülhetetlen kutatómunkát.

További fontos észrevétel: Szent István trónra lépését a magyar történelem kezdeteként datáló akadémikus és kultúrtörténeti igyekezet nem más, mint a magyarság múlttalanítására irányuló próbálkozás. Aki egy nemzetet „múlttalanítani" akar, az nem akar egyebet, mint elvenni e nép jövőjét, mert a múlt jövőnk fundamentuma! S ebben az igyekezetben a zsidókeresztény egyház élenjár!

Hogy a magyar történelem kezdetei nem Szent István korára tehetőek, bizonyítja egyrészt az ősi magyar Nimród-i hagyomány, hiszen ő volt az első király a földön, az ószövetségi Biblia is ezt állítja!).  Bizonyítja továbbá II. Szulejmán török szultánnak (a mohácsi győztesnek) feljegyzései Ősbuda váráról; „Azt mondják, hogy Buda alapítása óta az egyenes ágon uralkodó magyar királyoktól II. Lajosig  4700 esztendő telt el „ (Lajdi Péter: Az ősi hitről c. írásából részletek)

De akadnak még más források is, melyek a szultán értesüléseit megerősítik, például Giovanni Paolo Senarola, XVII. századi itáliai püspök tudósítása Budáról, melyről megjegyzi, hogy nagyon régi, nagyon ősi eredetű hely, mindig a magyar királyok fővárosa volt. Ha a trójai históriát tekintjük alapnak, akkor közvetlenül Trója égése körül épült Buda vára - véli az olasz püspök. (Szántai Lajos)

Hát eképpen emlékezzünk Szent Istvánra!

 

Emlékezzünk Szent István királyunkra!

 

Áh! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja,

ki voltál valaha Országunk Istápja.

Hol vagy István király? téged Magyar kíván,

Gyászos öltözetben te előtted sírván.

 

Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei,

búval harmatoznak szomorú mezzej,

lankadnak szüntelen Vitézlő kezej,

nem szünnek iszonyú sírástúl szemej.

 

Virágos kert vala híres Pannónia,

mely öntöze hiven Szűz MÁRIA.

Kátholika hitnek bő volt szép virágja,

bé homályosodott örvendetes Napja.

 

Ah! melly nagy változás minden féle Vallás,

már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás,

mint rósát a hivség ugy a Pannoniát

rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát.

 

Kertésze e kertnek István király vala,

termesztője ennek ő véle meg hala,

Ennek életében élt a Magyar Ország,

ő halála után lett holt eleven ág.

 

Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid,

hozzád folyamodunk árva maradékid,

Tekénts István király szomorú hazádra,

fordétsd szemeidet régi Országodra.

 

Reménségünk vagyon benned, s – Máriában,

mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában,

Még éltedben ennek minket ajánlottál,

és sz: Koronával együtt föl áldoztál.

 

Te hozzád Mária Sz. István Királlyal,

Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal,

Árva Magyar Ország sírva fohászkodik,

néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik.

 

 

Dőry kéziratos Énekeskönyv átirata (1763.)

(A versszakok kezdőbetűi egy akrosztichont adnak ki: Árvakert.)

 

Szent István és a rovásra vonatkozó törvénye

Püspöki Nagy Péter PhD történész kutatása és véleménye

 

Nem kevésszer merült fel a kérdés, amely valóban sokakat foglalkoztat. Tegyük akkor tisztába: hamis-e az a törvény, amit Szent Istvánnak tulajdonítottak?

A kérdés: HAMIS-e az a törvény, amit Szent Istvánnak tulajdonítottak, s máig tartanak sokan?

A válasz: IGEN!

Az indoklás: Püspöki Nagy Péter előadásának részlete

- Hadd válaszoljak az elnök úr kérdésére, amiben az a kérdés lényege, hogy Szent István hozott-e, vagy nem hozott-e ilyen rendeletet Ha én erre választ adok, azt egyetlen mondattal meg lehelne adni. hogy: NEM. De azért a kérdés eldöntése nem volt ilyen egyszerű. Elmondom ennek a történetét. Elhoztam az eredeti szöveget Csallány Dezső dedikációjával együtt. Akkor föl is keltette az érdeklődésemet és utána is jártam. Felolvasok belőle néhány sort: „István király rendelkezései a rovásírással kapcsolatban. „

Szöveg: ” Vitéz András rozsnyói kanonok Gömör és Kishont vármegyék táblabírája 1816-ban a  Szilasi család levéltárában őrzött érdekes oklevelet fordított le. Jelzete: Vatikán ezerben.

Nomis calendis octobribos Die festo Jacobi apostoli. Magyarra lefordítva: Október calendéját megelőző kilencedik napon, Vatikánban Jakab apostol ünnepén. „

Szöveg: „I. István király táltos tanácsbelijénél aláírott és törvénnyé lett rendelet, amely értelme szerint Domonkos, esztergomi érseknek, a magvar keresztény egyházak leendő keresztülvitel, és egyúttal általa Szilveszter pápával, leendő közlésül és kiadatott: Mely szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, jobbról-balra pogány írás megszüntetődjék, és helyébe latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék, és a pogány Írásról, valamint tanításáról papi állása vesztése és 20 arany penzának büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűlveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinnal felcseréltessenek, valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat, vagy véseteket beadnak 1-től 10 dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűz és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.”

Fentiek, Forral Sándor Budapest, írásos másolata 1969-ben, amelyért köszönetet mondok. Egy magyar diplomatikával foglalkozó kutató számára ez meghökkentő közlés. Először is azért, mert Szent István okleveleit darabszámra ismerjük, összesen tízről van tudomásunk, amelynek szövege úgy-ahogy megmaradt. Kettőnek a szövege nyilvánvalóan hamis, a XVI. században hamisították, maradt még nyolc. Arról a nyolcról kétszáz éve folyik a vita, hogy mennyi hamis belőlük: 90% vagy csak 5%.

Minden esetre van itt néhány tény, ami önmagában cáfolja a fenti rendeletszöveg eredetiségét és megbízhatóságát. Már az első adat sem lehet helytálló, amely szerint „Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont vármegyék táblabírája”. Ha ugyanis kanonok volt, akkor nem volt táblabíró, ha pedig táblabíró volt, akkor nem volt kanonok.  Ez a két hivatal kizárta egymást.

„Szilassy család levéltárában 1816-ban”. A Szilassy család az 1750-es években átadta levéltárát a Magyar Országos Levéltárnak, jegyzőkönyv mellett. Nincs benne ilyen oklevél. Ha a leadáskor nem volt, akkor valamelyik magyar levéltáros nem dugott bele még egyet, ugyanis akkor valamilyen jelzete lenne. Megnéztem akkor rögtön, és láttam, hegy ilyen irat nincs a Szilassy levéltárban.

Ha szemügyre vesszük a keltezést, azt kell megállapítanunk, hogy több hibát is tartalmaz. „Vatikán, 1000-ben.” Nos, 1000-ben még Rómát írtak, nem Vatikánt. Ezt a keltezést csak a Vatikán állam megalapítása után írhatták volna. A „ IX Cal. Oct” rövidítés feloldása „Nomis calendris octobribus”, magyarul október első napját megelőző kilencedik napon”. Ez még rendben van, ezt lehetett írni.

De a keltezéshez tartozó „die festo Jacobi apostoli” szöveggel már két probléma is van. Az egyik az, hogy hiányzik a szövegből a „sancti” azaz szent szó. Olyan nem volt, hogy Rómában egy szent apostol neve elé ne írták volna oda a szent jelzőt.

A másik egy naptári ellentmondás. Ha ugyanis a „nomis calendris octobribus”-t kikeressük a kalendáriumban, akkor az szeptember 23.-a, mert az elsejét mindig beszámítottak a leszámítandó napokba. Ha viszont megnézzük, hogy milyen napra esett Szent Jakab apostol ünnepe 1000-ben, akkor azt látjuk, hogy július 25.-én volt s egyébként most is akkor van.

Ezt egy esetleges álkanonoknak is tudnia kellett volna, még ha táblabíró volt, akkor is. Tulajdonképpen minden adat úgy rossz, ahogy le van írva. Ez az ember, aki ezt a rendeletszöveget írta, nem látott Szent István-kori oklevelet: se Berengár királyét, se III. Ottóét, se pápait, se magán oklevelet, semmilyet.

„I. István király titkos tanácsbelijei” István király megmaradt okleveleiben vagy Pannónia királyának, vagy a magyarok királyának nevezi magát, de I. Istvánnak sehol sem, mert nem tudhatta, hogy lesz még második Istvánunk is. Most ne is beszéljünk a büntetés mértékéről, mert 20 arany pénzen 50 ökröt lehetett volna venni Szegény klerikus még a tisztítótűz után sem tudta volna ezt a pénzt kifizetni, amit rárótt volna István király.

Tulajdonképpen ez a képtelenségeknek a halmaza. Sajnálatosan. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a kézirat egyáltalán múlt századi-e, vagy 1968-as? Még az is mentség lenne, ha múlt századi lenne, mert akkor is hamisítottak emeletes dolgokat, amelyekre még pecsétet is tettek.

Ismerek egy nemes családot, tényleg régi család, az 1200-as években kapott nemességet, de jó XVIII. századi mintára Attilától leszármaztatták magukat. Generációról generációra olyan csodálatosan vezették le a családfát, hogy mi történészek is tanulhatnánk belőle. A hitelesség kedvéért van rajta még egy szép nagy pecsét is: Pozsony vármegye jegyzőjének pecsétje. Ez persze a saját pecsétje volt, mert a saját családjának állította ki az oklevelet. Amit aztán mutogathatnak, mert ez valóban nagyon szép oklevél, de ettől még nem lesz igaz.

Ez a fajta családfaszerkesztés ebben a korban divat volt. Szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy ekkor mindenki származtatta a családját. Egy hétszilvafás nemes például származhatott Attilától. Eszterházi Miklós nádor erre azt mondta, hogy ő akkor Július Cézártól származik s ez a „Trofeum domus Estauras”-ban ki is van nyomtatva. De nehogy azt gondolják, hogy egy pillanatig is elhitte, vagy komolyan vette volna. Ez csupán egy gúnyirat volt, válaszképpen az akkori közgondolkodásra - mert akkor mindenki tudta, hogy Eszterházi Miklós nagypapája csak hét szilvafás nemes volt: olyan szegény, mint a templom egere. Azért volt állandóan megyei jegyző, mert különben nem tudta volna eltartani a családját. Semmiképpen nem származhatott Julius Cézártól, s ezt maga is jól tudta. De ha már ti Attilától származtok, akkor én a cézártól.

Ez a most elemzett irat is körülbelül ilyen típusú, csak az a kérdés, hogy a szövege látott-e a múlt században tintát és papirost, vagy írógéppel szerkesztették e században. Ha szabad ezt mondani, akkor az újkori magyar oklevél-hamisításnak ez egy rosszul sikerült példánya.

{Elhangzott a Nap Fiai alapítvány és az OMT Rovásszakosztálya által 1998-ban rendezett előadáson)