A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Augusztus 10.

Szent Lőrinc (225-258)

 

Népi regula:

„Lőrinc napja, ha szép,
Sok a gyümölcs, és ép.

„Lőrinc belekotor (belepisál) a sárgadinnyébe.”

 

Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett. Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona! Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg. Óangol egyházi naptárak az augusztusi tömeges csillaghullást „Szent Lőrinc tüzes könnyei”-nek nevezik. (Jankovich Marcell nyomán)

Lőrincet a középkorban részben legendája nyomán, részben nevének értelmezéséből támadt megfontolások alapján védőszentül tisztelték a szegények, a könyvtárosok (mert az Egyház könyveinek is ő volt a gondviselője), a tűzoltók és a tűzzel dolgozó pékek, cukrászok. Oltalmul hívták égési sebekről, lázról, zsábáról és szemfájásról. Ünnepe a parasztságnál, gazdasági és időjárási emlékeztető nap. Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számon tartják. (Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium, részlet)