A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Újévi Joókívánság

Újévi Joókívánság

 

A mágiázott Idő reánk szoktatott digitalizált mérése alapján az esztendő utolsó óráit töltjük.
Vágyakozzuk és óhajtjuk, a megszületett Jézus-arcú Fény utáni jobbító, oldást, áldást, könnyebbséget ígérő és talán-talán elérkező időszakaszát.
Sokan mámorosan és lezserkedve…
Sokan egykedvűen…
Sokan szorongva és félve, aggódva…
Sokan precízen tervezve minden részletet, és a variációkat fontolgatva…
Sokan ezoterikus megoldásokban és a földönkívüliekben bízva…
Sokan az Új Jeruzsálem eljöttében bízva…
Sokan semmiben sem bízva.... mert lehet, hogy nem lesz KENYERE?

A magyar nyelvben a legfontosabb, szinte életbevágó dolgokra azt mondjuk - KENYÉRKÉRDÉS.

És mindeközben senki sem gondol az óvodák és iskolák szemeteskukáira, amelyek tele vannak a rágatlan almákkal, bontatlanul kidobott szendvicsekkel, zsemlékkel,? Ugyanígy a kórháziak is... és még hozzá lehet számolni a háztartások jelentős számú kukáit is. (Tisztelet a kivételnek.)
Ahol a gyermek nem tanulja meg a kenyér=Jézus, az étel=Élet tiszteletét, ahol az a beteg a legfinnyásabb, akinek otthon semmire sem telik, mert „mi ugyan nem esszük meg a másnapos kaját”...
Ilyen mentalitással ne várjuk az Aranykort, mert már itt van!
Itt a szemeteskukákban.
Ahol ilyen szintű a pazarlás, ott már megvalósult az Aranykor, ne panaszkodjunk!

Egyáltalán - feltehetjük-e a kérdést: - Érettek vagyunk már az Aranykorra???

Megteszünk-e mindent, hogy gyermekünk ne így gondolkodjon és cselekedjen?
Megteszünk-e mindent hogy ne vigye el a divat, a kísértés, a barátnők és barátok?

Megteszünk-e mindent, hogy a liberális mocsok ne érjen a szájáig?
Megtanítjuk-e imádkozni?
Megtanítjuk-e a helyes értékrendre, az önmagával és családjával, nemzetével szembeni igényességre?
Megtanítjuk-e a helyes, szép beszédre, az öltözködésre, a helyes viseletre, viselkedésre?
Gátat tudunk-e bölcsen szabni az eltorzult társadalom által sugallt túlzott jogainak?
Lehetőséget teremtünk-e, hogy kötelességeit, feladatait megismerje, megtanulja és elvégezze? Vagy majd 40 éves korában kezdi el firtatni, hogy mivégből született a Földre, mert közben nagy kényelmesen mindent a sokat szidott „államtól” várunk el?
Vagy - ráhagyjuk, mert a barátok, barátnők mit szólnak?
Vagy - ráhagyjuk, mert akkor „hamarabb szabadulunk” és nem lesz egetverő konfliktus?
Vagy - még mindig majmoljuk a trendit, a „nyugatit”?

Folytathatnám, de nem a rossz érzések keltése a cél. Sőt!
Inkább a jó és tettre kész gondolatokra sarkallás, pont ezekben az év-, és sorsfordító órákban. Legalább most, amikor mindenkiben érzékenyebben tör fel a számvetés és a tervezés szándéka és akarata. A legoptimálisabb idő, amikor a szabad akarat háttérbe szorul.

Mindezeket figyelembe véve, mindenki saját MAGa eldöntheti, hogy mi a teendője, mi a dolga a „szép új esztendőben”, hogy a „Szép Új Világ” ne legyen „helyre, tétre, befutóra” győztes.
Ne áltassuk magunkat, legalább mi ne, ha már mások folytonosan félrevezetnek bennünket. Nem kéne saját agóniánkhoz tovább asszisztálni, hanem őseink tapasztalatára hagyatkozva és a hagyományainkba kapaszkodva egyesült erővel kimászni a gödörből! Még van kezünk, lábunk, eszünk, szívünk, anyanyelvünk, saját magyar (és nem EU-s) pénzünk, amiről még Szent István királyunk és Rákóczi nagyfejedelem néz vissza! Becsüljük meg!
Sokkal jobban állunk, mint gondolnánk, csak szakrálisabban kellene gondolkodnunk. Fogjunk hozzá!

Hogyan?
A szakralitás a magyar lélekben és szívben kezdődik és Jézus Krisztus a neve. Ezt sem kell már kitalálni, csak vissza kell nyúlni a kezdetekhez, a tiszta forráshoz, és minden rögtön EGYértelmű lesz. A Megváltó, - akinek születésétől „ab incarnatione Domini” Új Idő, új időszámítás indul, - a Tanító, a Gyógyító, a MESTER.
Miért nem akarunk megváltódni, tanulni, gyógyulni? Hiszen állítólag csak erre várnánk…! Vagy mégsem…? Miért nem ahhoz fordulunk, aki ebben profi…?
Miért ciki erről beszélgetnem a gyerekeimnek…? Miért ciki Róla beszélnem a gyerekeimnek…? Miért nem imádkozik este együtt a család…? Miért nem válik Ő szerves részévé életünknek…?

A magyar műveltség SZERVES (=szarvas, Csodaszarvas), közvetlenül a Tejútról ható erők műveltsége. Ha nem szervesül az Égi Törvény, Jézus (=aki az Út, az Igazság és az Élet) Törvénye az életünkbe, akkor szervetlenné, azaz robottá, humanoiddá és magyartalanná válunk. A magyartalan pedig hazátlan, hontalan, mert istentelen.

És akkor tovább lehetne feszegetni az újabb kérdéseket: Érettek vagyunk-e a Honra és Istenre…?
Minden bizonnyal, - ha Jézus Urunk panaszának feliratát le lehet törölni Lübeck város dómjának feszületéről, és ezeket a megállapításokat pedig végérvényesen ki lehet törölni a magyar szívekből, hogy azokat újra a Szerelmetes Isten és Szerelmetes Haza kifejezése és érzése váltsa fel és hassa át.!

 

Jézus panasza
(Lübecki dóm feszületének felirata)

Mesternek neveztek – és mégsem kérdeztek engem!
Világosságnak hívtok – és nem láttok engem!
Igazságnak hívtok – és nem hisztek nekem!

Útnak hívtok – és nem jártok ezen az úton!
Életnek hívtok – és nem vágyódtok utánam!
Azt mondjátok, hogy bölcs vagyok – és nem követtek engem!
Azt mondjátok, szép vagyok – és nem szerettek engem!
Azt mondjátok, hogy gazdag vagyok – és nem kértek tőlem!
Azt mondjátok, hogy örök vagyok – és nem kerestek engem!
Azt mondjátok, hogy irgalmas vagyok – és nem bíztok bennem!
Azt mondjátok, hogy hatalmas vagyok – és nem féltek engem!

HA MINDEZEKÉRT ÖRÖKRE ELVESZTEK EGYKOR,
NE VÁDOLJATOK ENGEM!

 

Lássuk be!
Értsük meg!

Töröljük ki!
Írjuk át!
Segítenek Őseink és Szentjeink!

 

Jézus Urunk általi tanításokban gazdag, gyógyító, gyógyuló, megbocsátó és szereteben áradó Megváltott Fényes Új Időt kívánok minden lélektársamnak áldó szeretettel:
Katalin

2013. Álom hava utolsó napjának, Szélvésztér hajnalára gondolva

Egy