A Szent Korona Őfelsége

A Mindenséggel mérd magad!

Bevezető a gyakorlati prófécia sorozathoz

 

Bevezető a gyakorlati prófécia sorozathoz

 

Mottó:

A MAGYAR - a Tudást, mint Szakrális Égi Tant vivő és átadó, tanító és gyógyító közösség neve.

A magyarság nem faji kérdés: lélekminőség és jellem!

A magyarság magában hordozza az elnyert kozmikus beavatás titkát, mert képes (lenne) összehangolni az öntudatát a magasabb kozmikus értelemmel. Birtokolja a kulcsot, tehát ki tudja nyitni a zárat. A kulcs ahhoz kell, hogy lélekben megnyíljunk.

 A kulcs a – SZERETET. Enélkül nem TÁRul fel a kapu, nem nyílik meg a TÉR.

(v Joó Katalin)

Kedves Barátaim és Lélektársaim!

 

Súlyos mondanivaló megszelídítésének terhe van rajtam, s egyre azon igyekszem, nehogy bántásként jusson el az üzenet Hozzátok.  Nagy a felelősség ilyen mondanivaló tolmácsolásában. Ezért érezhető némi aggodalom is a sorok között.

A számomra érkezett üzenetek célja és szándéka a következő lenne: összehangolni a sok „erős egyÉniség” szándékait, más-más frekvenciájú rezgésvilágát, s a jóhiszemű emberek magánérdekű üdvösség keresését átirányítani egy - már Önfeledt - nagyszerű és közérdekű Krisztusi áldozathozatal-készsége felé. Ez kívánatos és időszerű volna... de mintha Valami nagyon hiányozna még ehhez, az eltökéltség hiányán túl ... 

Szinte mindenki „akarna még magának egy kis valami mást is”…
Ezért az energiák megtörnek, jócskán szétaprózódnak, mert nincs meg az a bizonyos keleti őseink tanítása általi egyhegyűség-összpontosítás (a Nimród-i ÍJ és NYÍL ösvénye), hiányzik az egyetlen, megszentelő CÉLnak a felismerése, elfogadása és a nyílegyenes megvalósítás vágya még mindig várat magára… De reménykedve és töretlenül kell dolgozni tovább!

Szinte mindenütt és mindenhol szembesülünk annak veszélyével, hogy az IDŐ JELEInek súlyát sokan nem érzik, ezért nem is veszik komolyan, sokan érzik, és mégsem veszik komolyan, - „Ej, ráérünk arra még!”  -  és csupán kevesek veszik komolyan...    Észleljük a környezetünkben a tétovaságot, néha még vakságot is a fiataloknál, középkorúaknál egyaránt, s bárha nem is könnyű szívvel, de meg kell próbálni nem neheztelni senkire, mert be kell látni, roppant terheket ró ránk a mai hamis világ, szüntelen súlyos kísértések lesnek ránk az élet minden területén, és létünk puszta fenntartása sem egyszerű ebben a vágyaktól túlterhelt korban.

Vajon mitévők legyünk egy ilyen „vízöntős” ítélethelyzetes időben? 

A válasz - Jézus Urunk példabeszéde a Magvetésről.

Eme bevezető után olvassátok el az égi üzeneteket, és a tanításokat, figyelmeztetéseket SZÍVleljétek meg!

 

Áldó és óvó szeretettel: Katalin